Rendkívülisége mellett akár hiánypótlónak is mondható, mivel a kulturális-és egyházi hírportálokat leszámítva az országos sajtó elvétve, vagy egyáltalán nem foglalkozott a neves évfordulóval. Egy T. Németh László tollából származó Magyar Nemzet és Szabad Föld cikkel, s egy, a Confessio decemberi számában megjelenő könyvismertetés a kivétel.

Holott, a Szencen, molnárcsaládban született egykori reformátor, zsoltár fordító, lelkész, filozófus, egyházi író a magyar művelődés-, egyház-és irodalomtörténet kikerülhetetlen alakja.

A kötet címében olvasható ígéret szerint, a szerző házaspár valóban két hangon, három-három tanulmány révén mutatja be Szenci Molnár Albert életútját és munkásságát. Valóban két hangról beszélhetünk, mivel Szabó András a Szenci Molnár-díjjal 2024 szeptemberében, Debrecenben elismert „Albertus Molnár-kutató szemszögéből, míg Petrőczi Éva a költő, az irodalomtörténész és a műfordító szempontrendszerével elemzi Molnár Albert életművének kiemelt fontosságú állomásait.

Az előszóban külön is kifejtik, milyen személyes élmények fűződnek a zsoltárfordító munkásságához, és milyen lehetőségeik voltak a kutatás terén 1990 előtt és után, különösen az erdélyi, felvidéki és német területeken.

A terjedelmét tekintve rövid (110 oldalnál alig több), ámde rendkívül tömör kötetből az olvasó végig kísérheti Szenci Molnár Albert életét a születéstől a halálig. Mindezt történelmi kontextusba helyezve, olvasmányos, olykor már-már regényes stílusban. Miképpen az egyes fejezetekből kiderül, Szenc szülötte a világrajövetelekor ellentmondásos családi háttérrel rendelkezik, mivel már közvetve említett faragómolnár édesapja révén egyszerre megbecsült és kitaszított tagjai az akkori társadalmi közegnek. Ebből a helyzetből kiindulva lenyűgöző és mindmáig példamutató az a tudásvágy, elhivatottság, amely Szenci Molnár további életét jellemzi.

A monográfiából egy fáradhatatlan polihisztor személyisége, színes egyénisége  bontakozik ki, kiváló adalék erre a peregrináció éveit, illetve Szenci Molnár Albert latin–magyar és magyar–latin Szótárát, valamint a zsoltár-és bibliafordításokat taglaló fejezetek. Emellett az olvasó színes korrajzot láthat a XVI. század végi, XVII. század eleji, a nevesebb nyugat-európai egyetemi központokról. Megtudhatjuk, milyen körülmények, olykor viszontagságok közepette folytatta tanulmányait Szenci Molnár, mely teológusok hatottak a gondolkodására, miért volt jelentősége az általa fordított heidelbergi káténak, a hanaui és az oppenheimi Bibliának továbbá a Szenci Molnár által megírt, 1610-ben, szintén Hanauban megjelent Magyar–latin, latin–magyar szótárnak.

Ugyancsak számos érdekességet olvashatunk a zsoltárfordító lelkész első hazatelepedési kísérletéről, illetve arról, kikkel, milyen történelmi személyiségekkel került kapcsolatba, kik támogatták, kiknek a megbízásai révén készültek el munkásságának további ékkövei: elsőként és legfontosabbként Kálvin János Institutiójának fordítása.

A történelem vihara Szenci Molnárt sem kímélte, a harmincéves háború során elveszítette otthonát, egyik nevelt lányát, és munkáinak egy része is megsemmisült. A fosztogató zsoldosok őt magát is megkínozták. A megpróbáltatások azonban nem szegték az alkotókedvét.

Az életmű összegzésében Szabó András a következőket írja: „Szenci Molnár Albert írói munkássága a magyar reformáció irodalmi törekvéseinek betetőzése volt. Egyházát ellátta egy kézikönyvtárnyi művel, egész munkás életét alárendelte ennek a célnak. Nem törekedett vezető pozíciókra, és nyitott volt minden egyházi irányzatra. (…) Maradandó nyomot hagyott a magyar irodalomban, a református egyház múltja – amely nélkül nincs jelen és jövő – nélküle elképzelhetetlen.”

A soron következő három tanulmányban Petrőczi Éva elsőként Szenci Molnár munkásságának egy igen fontos pontját, az angol puritán irodalom meghonosításában vállalt szerepét veszi górcső alá. Bemutatva azt is, a puritanizmus hogyan hatott rá – német fordításban –, valamint azt, melyek voltak azok a tényezők, „amelyek az alapjában véve latinos-németes felkészültségű és irányultságú Molnár Albertet – a puritánus műveken innen és túl – közelebb vitték Angliához, mint generációja legtöbb tagját.” (P. É.)

Petrőczi továbbá a Magyarországi Református Egyház 2024-es ünnepeltjének Biblia-és zsoltárfordításait elemzi, valamint a reformátor emlékét a modern magyar irodalomban, 1915-től napjainkig, többek között Kányádi Sándor, Veress Miklós, Farkas Jenő és Kosztolányi Dezső verseinek tükrében. Tapintatos szeretettel kiigazítva az irodalmi emlékezet elsősorban a Szenci Molnárról írott regényekben előforduló tárgyi tévedéseit. A kötetet Petrőczi Éva Szenci Molnár Alberthez írt versei zárják, magyar és angol nyelven, az utóbbiak természetesen a saját fordításában. A tisztelgő kötet érdeme nyilvánvaló időszerűsége, továbbá a legújabb irodalomtörténeti kutatások, azok összefüggéseinek bemutatása, mindezt közérthető megfogalmazásban. E tanulmánykötet nem egy szűk „szakmának”, hanem minden olyan mai Olvasónak készült, aki tudatában van annak, mi mindent köszönhetünk a Pozsony közeli városka, Szenc szülöttének.

A könyv budapesti bemutatójára a Ráday Könyvtárban került sor, népes közönség előtt, Csörsz Rumen István neves Tinódi lant-díjas énekes-régizenész, a Musica Historica Együttes vezetője közreműködésével, az eseményről a Ferencváros televíziója, a TV9 is tudósított. Sikeres, telt házas vidéki premierje pedig 2024. december 14-én volt, Gyomaendrődön, az OMART Könyvesbolt és Kulturális Műhelyben, ahol Petrőczi Éva nem csupán a Szenci Molnárról szóló házastársi és kollegiális duettben vett részt, hanem Az Oroszlán utcától a Középfasorig című, Szegeden megjelent, a holokauszt nyolcvanadik évfordulójához, s a Tisza-parti város mellett a Békés megyei Gyomához, a hatalmas kulturális missziót vállaló Kner-famíliához, s egyben családja itt élt anyai ágához kötődő verseit is. Az adventi rendezvénynek méltó hátteret adtak két tehetséges, fiatal festőművész-tanár és testvérpár, Boros Lili és Boros Netti képei.

Losonczy Attila

A cikk a tiszatajonline.hu oldalon jelent meg 2024. december 30-án