Dobos Károly fiatalon kapott elhívást a lelkészi szolgálatra. Hite, szorgalma, intelligenciája segítette abban, hogy a budapesti teológia mellett az Egyesült Államokban is tanulhasson, ahol tanulmányai végén, látva, milyen jól ért a fiatalok nyelvén, marasztalták; gyülekezetet, biztos egzisztenciát kínáltak számára. Ám ő Isten szavára figyelve hazatért, és minden erejével a magyarországi keresztyén ifjúsági munka szervezésén dolgozott. Izgalmas olvasni azokat a részeket, amelyek szemléletesen elénk tárják, hogy járta végig Dobos Károly a magyar vidék legkisebb falvait, végigkövetjük, hogyan tudott az evangélium erejével életeket megváltoztatni, mennyei perspektívát adva több ezer fiatal számára. Gyakorlatias gondolkodása erős hittel párosult, bárhol járt is, nyomában összetartó, munkát és hitet adó közösségek sarjadtak.
A második világháború idején többeket bújtatott Bajza utcai otthonában, zsidómentő munkásságáért 1994-ben kapott Világ Igaza kitüntetést. A hálás visszaemlékezők kiemelték Dobos Károly rendíthetetlen hitét és nagylelkűségét: soha semmit nem várt ellenszolgáltatásként a segítségért. A kommunista időkben aztán őt és családját is kitelepítették, s maga is megtapasztalhatta, milyen kiszolgáltatottnak lenni. Szankon folytatta a Fasori gyülekezetben megkezdett lelkészi munkáját: családokat látogatott, ökumenikus evangelizációs heteket szervezett, bár már nem ezerfős gyülekezetnek prédikált, hitét itt sem vesztette el: „azt sem tudom, hogy miből, hogyan éltünk, de Isten megtartott bennünket.”
„Mikor aztán elérkezett a kötelező nyugdíjba vonulás, Isten fülön fogott és összehozott a lepramisszió európai titkárával” – emlékszik vissza Dobos Károly életének utolsó égi küldetésére. Már elmúlt hetvenéves, amikor útjára indította a magyarországi lepramissziót, melynek célja a harmadik világbeli kórházak támogatása volt. Dobos Károly 102 esztendős korában halt meg, generációk emlékeznek hálával munkájára. A könyvet olvasva, olyan embert ismerhetünk meg, aki hivatásként élte meg a mindennapi, emberek között végzett szolgálatát, és bármerre sodorta is a 20. század, biztos igazodási pontja volt Istenbe vetett hite, hogy ne térjen le az igazak útjáról.
Pompor Zoltán
A recenzió 2025. december 09-én jelent meg a Könyv7-ben.















