A kosara üres
A tavalyi év jegyében mind az állam, mind az egyház a család jelentőségére, támogatására hívja fel a figyelmet. Azt tapasztaljuk, hogy egyre több szó esik a család társadalomalapító intézményéről és semmi mással nem helyettesíthető megtartó erejéről. Szaporodnak a családról szóló kiadványok, a szociológia és a pszichológia tudományos vizsgálatának egyik fő területét képezi immár a család.
A politika és a tudomány érdeklődésének ebben a hangos kavalkádjában alig észrevehetően, szerényen feltűnik egy kis enchiridion, Molnár Miklós Isten munkája a család életében című könyve a Kálvin Kiadó jóvoltából. A 2004-ben megjelent és hamar elfogyott kiadványnak második, változatlan utánnyomása ez a kötet, amely Molnár Miklós református lelkipásztornak a budapesti Kálvin téri gyülekezetben elmondott prédikációsorozatát tartalmazza egységes, izgalmas olvasmánnyá szerkesztett formában. Ez a kis könyvecske ugyanis abból a szempontból vizsgálja a családot, amelyről sem a politika, sem a szociológia, sem pedig a pszichológia nem beszél, pedig a leglényegesebb a család alapvetését, életét és sorsát illetően. Ez pedig az a tétel, hogy valójában a család Isten kegyelmének drámája.
Molnár Miklós a család tárgyalásánál nem ideális képet fest, mint a dicsekvő Facebook-oldalak vagy a művi módon kiszínezett reklámok, az ideálist célnak kijelölő tudományok vagy a hollywoodi mosolyra építő vallásos giccsek, hanem Emil Brunner antropológiájához híven, ahogyan az embert, úgy a családot is őszintén, minden szépítgetés nélkül, betegként mutatja be. Az eredendő bűn okán mi, emberek valamennyien megromlottak vagyunk, és bizony a kívülállók felé mutatott tökéletes felszín mögött családunk is betegségtől szenved. Mindez azért van, mert miután a család önmaga erejéből nem képes az egészséges életre, a család tagjaival együtt szenvedő kegyelmes Isten munkálkodásában végig kell járnia a mélységeket és magasságokat egyaránt.
A családról szóló szépirodalom ismeri ezt az isteni dramaturgiát, hiszen sokszor erre az üdvtörténeti szálra fűzik föl történeteiket az írók – gondoljunk például Jókai Mór Mire megvénülünk című regényére. Teológiai megközelítésben Molnár Miklós a krisztusi drámán végigvezető vezérfonalat az 1Móz 37–50 bibliai részekben szereplő József és családjának történetében találja meg, amelyben a látszólagosan jó családtól eljutunk a gyűlölet okozta robbanásig, majd a testvérei által ciszternába hajított Józsefen keresztül a legnagyobb mélységekig. Megismerhetjük a kitaszítottság és a teljes kiszolgáltatottság állapotát, a kísértéseket, ugyanakkor a megkötözöttségek ellenére létező belső szabadságot, az elveszített család helyett a világ szolgálatát, valamint az önismeretre és családtagjaink ismeretére jutást, amely valójában Isten-ismeret. A mindezen stációkat végigkísérő imádság nyomán pedig arra a döbbenetes tapasztalatra jutunk, hogy bármennyire megromlottak is családjainkban a belső viszonyok, azokban a viszonyokban Krisztus hal meg és támad fel, hogy számunkra újjáteremtse kapcsolatainkat szeretteinkkel.
Békési Sándor
