Reformátusok Lapja 2013. dec. 8.

Lelkészházaspárok lelkigondozása

Szarka Miklós 2012-ben megjelent, Házasságra felkészítő beszélgetések című könyvét nemrég a Zsinaton a Doktorok Kollégiuma által odaítélt Év könyve-díjjal ismerték el, ám a 2013-as év termése a szerző igazi aratása: most megjelent kötete doktori disszertációjának témáját tárja az olvasó elé.

A szerző teológiai képzettségére és lelkészi tapasztalataira épülő lelkigondozói, pár- és családterapeutai munkája számos válságba került lelkipásztor házasságában tudott segítséget nyújtani. Sajnos ma már alig lepődünk meg, amikor lelkészek házasságának kríziseiről, esetleg zátonyra futásáról hallunk. Talán egyre többen át is tudjuk érezni, hogy a mai életforma olyan újfajta terheket ró a lelkészekre, amelyekre nincsenek eléggé felkészítve. Ez a családi életükre is kihat, ami azután visszahatva tovább nehezíti a gyülekezeti szolgálataikat. Az egyházak erre reagálva erősítik, intézményesítik világszerte a lelkészek lelkigondozását.

Szarka Miklós ebben a könyvében a Magyarországi Református Egyház Házasság- és Családsegítő Szolgálatának adataiból indul ki. A házastársi kapcsolatok működési zavarainak mélyebb összefüggéseit elemzi a Diagnosztikus megállapítások című fejezet. A könyv a családot mint a környezeti hatásokkal kölcsönhatásban lévő, azokra folyamatosan reagálni kényszerülő rendszert szem­léli, amelynek biztosítania kell a családtagjai számára a fejlődésükhöz szükséges körülményeket. Mindezt úgy, hogy működése igazodjon a gyülekezeti elvárásokhoz, valamint a családtagok saját belső normáihoz, elveihez és hitéhez.

A különböző időben és jelleggel kialakuló házassági válságokban a lelkigondozó felmutatja a közöset: „Az ugrásszerű változásokban Isten teremtő munkája sajátságosan tárul elénk” – s ezt, a válságból szenvedéssel ugyan, de a fejlődés útjára találást segíti a párok lelkigondozása. Szarka Miklós módszerében hangsúlyt kap a házastársak önmagukra irányított, értő figyelése, valamint a kapcsolatban megjelenő szükségleteik megértése, vállalása, kimondása, ami a házastársak közötti őszintébb kom­munikációt teszi lehetővé.

Szarka Miklós gondolkodását a rendszerszemléletű látásmód jellemzi, így az egyént és a párt a rájuk ható közösségi és társadalmi közegben szemléli. Ezért a könyv záró részében a szerzőnek a válságokat megelőző prevencióra vonatkozó elgondolásait olvashatjuk, amely intézményes szinten, egy általa kigondolt családsegítő hálózat keretében tudna megvalósulni. Bárcsak mielőbb megvalósulhatna a lelkészek ilyen irányú segítése, lelkigondozása!

Komlósi Piroska