A Kálvin kiadónál három novellaválogatás is megjelent az utóbbi években. Kettő (Karácsony ideje, Húsvét közelében) az egyházi évhez kapcsolódik, az Ideje van az olvasásnak a reformáció öt évszázadának állít rövidprózai emléket. Közös ezekben, hogy mindhárom kötetet Bölcsföldi András, református lelkipásztor szerkesztette. Vele beszélgettünk arról, hogy mi a kötődése az olvasáshoz, a szövegekhez, hogyan használja az irodalmat lelkigondozói munkájában, és hogyan viszik közelebb a fiatal olvasókat önmagukhoz és a Bibliához.

– Honnan hozod a könyvek, az irodalom szeretetét?

– Az olvasás szeretetét a szüleimnek köszönhetem, édesapám lelkész volt, édesanyám pedig magyar-történelem szakos tanár, otthon, a seregélyesi parókián nagyon sok könyvünk volt. Így visszatekintve érdekesnek találom, hogy a 70-es, 80-as években, egy falu nem volt lemaradva semmilyen módon egy várostól, a szüleim a kortárs írókat – köztük például Esterházyt – olvasták, több irodalmi folyóiratot is járattak: a Nagyvilág és a Látóhatár mellett a Vigíliát is megrendelték, olvasták. Mondani szokás, hogy az olvasás szeretetéhez a mozdulatok is elvezetnek, én gyermekkoromtól kezdve láttam, hogy szüleim könyvet emelnek le a polcról, és olvasnak, így hát mi is olvastunk a bátyámmal egész kiskorunktól kezdve. Emlékszem, hogy az édesapám sokszor mondogatta, hogy olvassam el a József és testvéreit, sokáig nem vettem rá a magam, de egyszer eljutottam az életemnek egy olyan pontjára, amikor elővettem és elolvastam.

– Az olvasó ember nehezen tudja magában tartani szenvedélyét az olvasás iránt, meg kell osztania másokkal. Te hogy vagy ezzel, kikkel osztod meg könyvélményeidet?

– A teológián lelkipásztorként találkozom a diákokkal, szoktam tartani szemináriumot is, azok rendre az olvasással kapcsolatosak. A legutóbb meghirdetett „olvasós” kurzusra számomra is meglepő módon 18-an iratkoztak be. Az első alkalommal feltettem a kérdést, hogy miért jelentkeztek ide, hogyan kapcsolódnak az olvasáshoz; 14-en azt mondták, hogy szeretnek olvasni. Nagyon meglepődtem ezen, mert az utóbbi 10-15 évben úgy láttam, hogy egyre kevésbé olvasnak, különösen klasszikus irodalmat a fiatalok, sok mindent talán olvasgatnak még, de a könyvolvasáshoz szükséges fókuszált figyelem, és az olvasáshoz kapcsolódó élmény már nincs meg. A szemináriumon öröm volt látni, hogy a találkozásaikból ezekkel a regényekkel, kisregényekkel milyen jó előadások és beszélgetések születtek.

– Látsz összefüggést az olvasni szerető teológusok és aközött, hogy a protestáns hagyományban a bibliaolvasás értékként, belső motivációként ott van a mindennapjaikban?

– A reformáció egyházában hagyományosan a középpontban van Isten igéjének, a Bibliának a rendszeres tanulmányozása. A Bibliaolvasó Kalauztól kezdve, az applikációkig nagyon sok olyan eszköz van már, ami segíti az olvasást. Tavaly az élő ige éve volt a református egyházban, ekkor is rendszeresen előkerült az a gondolat, hogy a Biblia olvasása az Istennel való kapcsolattartásnak, és egyáltalán a hitnek egy nagyon erős alapja. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a rendszeres bibliaolvasás és a szépirodalom olvasása között sajnos nem olyan erős az összefüggés. Találkoztam az elmúlt években olyan diákkal is, aki azt mondta, hogy az érettségi óta nem olvasott semmit a Biblián kívül, ami megdöbbentett. Viszont az egyetemista létforma az olvasást a középpontba helyezi, még ma is több száz oldalnyi szakirodalmat kell elolvasni egy-egy vizsgára, ami nem kevés olvasást jelent.

– Ehhez képest a szépirodalom fellélegzés lehet…

– Igen, én is ezt gondolnám, de náluk már nem így van. Elfáradnak, és nem az a kikapcsolódás, hogy olvasnak, inkább megnéznek egy filmet vagy sorozatot.

– Lehet, hogy a novellák – témáik és rövidebb terjedelmük okán – alkalmasabbak arra, hogy a fiatal olvasókat rávegyük az olvasásra?

– Nagyon szeretem ezt a műfajt, pont a tömörsége miatt könnyen lehet olvasni, ráadásul hatással is van az emberre. Könnyebb is ezekkel elérni a fiatalokhoz, arra már nincs igény, hogy egy egész könyvet végighallgassanak, de a rövidpróza működik.

– Amikor novellát válogatsz, akkor vannak speciális szempontjaid? Szempont például az, hogy ezeknek valahogy a Bibliához kell kapcsolódniuk?

– Két kortárs novellaválogatást minden évben elolvasok: a Körképet és Az év novelláit. Általában van 3-4 olyan szöveg, ami felkelti az érdeklődésem, ezeket magam számára elteszem. Például a Húsvét közelében című novelláskötetbe is válogattam olyat, amivel ezekben találkoztam először, nagyon megtetszett, és idevalónak gondoltam.
A Művészetek Völgyében volt egy érdekes kezdeményezésünk a novella-szekér. Egy Sánta Ferenc novella után az Isten a szekéren címet adtuk a programnak.77 magyar novellát válogattunk ki, és ezeket egy szekéren olvastuk. Mivel kevesen fértek fel a szekérre, egy-egy felolvasás mindig egyfajta intim közeget adott, de volt olyan is, hogy egy embernek olvastuk, ami még személyesebbé tette a találkozást.
A novellák válogatásának három szempontja volt. Az egyik, hogy találjunk olyan klasszikus novellákat, amelyekben valamilyen üzenet volt, de nem volt benne direkten Isten-kérdés. Egy másik csoportja a novelláknak valamilyen nagy teológiai, etikai vagy erkölcsi kérdés köré épült vagy Istennel összefüggve, vagy attól valamennyire függetlenül. A harmadik rétege, csupán körülbelül az egyharmada a 77 novellának, volt olyan, ami valamilyen módon egyházi, vagy Isten-kérdést vetett fel.

– Három novelláskötetet is összeállítottál a Kálvin Kiadó számára. Kíváncsi lennék, hogyan születtek ezek a kötetek, és milyen visszhangjuk volt.

– Mindhárom másként született és más-más a sorsuk is. Nagyon sok karácsonyi novellaválogatás van a piacon… A Karácsony ideje szerkesztésekor 10-12 kötet közel 300 novelláját olvastam végig. Rá kellett jönnöm, hogy ezeknek a nagy része teljesen használhatatlan szöveg.

– Milyen értelemben?

– Irodalmilag nagyrészt jó szövegek, de egyházi irodalmilag nem azok. Érdekes volt látni, hogy a karácsony kapcsán hogyan került elő az összes frusztráció, nyomasztó volt olvasni ezeket. Olyanokat kellett találnom, ami valahogy a karácsony örömhírére reflektál. Jól sikerülhetett a válogatás, hiszen 2012 óta több kiadást megért, és egyre nagyobb példányszámokban adta ki a kiadó. Az olvasói visszajelzések is pozitívak, külön öröm, hogy használják. Van, akik az adventi időszakban olvassák esténként, mások a gyülekezetben bibliaórán vesznek elő egy-egy történetet.
A reformáció 500. évfordulójára megjelent Ideje van az olvasásnak válogatás azért érdekes, mert bár fél évezredes történeti távlatot jár be a kötet íve, fontos szempont volt, hogy legalább 5-6 kortárs, élő író novellái is benne legyenek. Olyan különleges novellákra akadtam a válogatás közben, amiről soha nem hallottam, beleakadt a hálómba például egy gályarab prédikátorokról szóló novella. Ezek a szövegek, szerintem nemcsak irodalmilag, de történelmileg is nagyon izgalmasak.
A legfrissebb kötet, a Húsvét közelében esetében pedig azzal a problémával szembesültem, hogy sokkal kevesebb novellából lehetett válogatni.

– Ezért tolódik ki a válogatás egészen Pünkösdig?

– A koncepció az volt, hogy a karácsonyi és a húsvéti kötet az egész egyházi évet lefedje. Így a Karácsony ideje adventtől vízkeresztig tart, az utolsó három novella már a húsvét felé tekinget. A Húsvét közelében itt veszi át a stafétát, kicsit visszatekint még a szilveszterre és a farsangi időszakra és elnyúlik egészen pünkösdig. Ez tehát egy hosszú időszak, de nem volt annyi jó novella. Viszont ami volt, az meg nagyon jó volt. Az egyik ilyen érdekesség a Kalocsai Passió, amit olyan valaki írt, aki börtönben volt az 50-es években. A női börtönben megélt passió élményét írja meg. Később Amerikába kikerült a család, és onnan jelezték, hogy van egy ilyen történet, aminek ez az első publikációja. Ez egy nagyon szép történelmi visszaemlékezés, de maga a novella is egy nagyon szép történet. Külön öröm számomra, hogy Visky András Látogató című novellája bekerült a válogatásba, még mielőtt a Kitelepítés című kötetében újra megjelent volna.

– Van tervben újabb novelláskötet?

– Van 20-25 számomra különösen kedves novella, melyeket külön is válogattam, ezek szerintem a legjobbak. Ezeket nemcsak olvasni jó, hanem érdemes lenne edukációs céllal egy válogatott kötetben kiadni. Minden novellához kapcsolódna pár gondolat, és kérdések, amelyek beszélgetéseket indíthatnak el. Az idei év a református egyházban az ifjúság éve, ami talán alkalmat adhatna arra, hogy megjelenjen.


Pompor Zoltán interjúja a KönyvHét online újságban jelent meg 2025.03.31-én.

Bölcsföldi András (szerk.): Húsvét közelében. Magyar írók novellái böjttől pünkösdig
Kálvin Kiadó, 176 oldal, 2500 Ft

„Áldott az Úristen, Izráel Istene! Egyedül ő tud csodákat tenni! Áldott legyen dicső neve örökre, töltse be dicsősége az egész földet! Ámen, ámen.”  Zsolt 72,18–19

A Magyarországi Református Egyház könyvkiadójaként 2025-ben, Az ifjúság szolgálatának évében szeretnénk támogatni a református gyülekezeteket és az egyházi intézményeket iratmissziós céljaik elérésében, valamint könyvtári állományuk fejlesztésében.

Az Ifjúság szolgálatának évéhez táblázatos formájú, kulcsszavak segítségével kereshető könyvajánlóval is kapcsolódunk. Az ifjúsági munkához leginkább kötődő kiadványaink között szerző, cím, korosztály, szolgálati terület és téma alapján böngészhet. Rendelését a megszokott módon, webáruházunkon keresztül adhatja le.

Letölthető és kivetíthető könyvajánlóval segítjük az Ifjúság szolgálatának éve programot. Ismerjék meg a Kálvin Kiadó és a Magyar Bibliatársulat kiadványait!