Valóban szabadok. Bizonyságtételek a Református Iszákosmentő Misszió életéből

„Első házasságom 1985-ben bomlott fel. Egyedül maradtam három fiúgyermekkel. Összeroppantam, kilátástalannak láttam a helyzetem, nem tudtam mit kezdeni magammal, így az alkoholhoz nyúltam. Eleinte segített felejteni, és vidám lettem tőle. Később ehhez az állapothoz egyre több alkoholra volt szükségem. Többször volt olyan nap, amikor nem engedtem addig iskolába a gyerekeket, amíg előbb alkoholt nem hoztak nekem, mert ital nélkül annyi erőm sem volt, hogy az ágyból felkeljek. Már utáltam magam, de még ez sem volt elég ahhoz, hogy valamit próbáljak változtatni a helyzetemen…” (Részlet a könyvből)

A harmincéves Református Iszákosmentő Misszió és a Magyar Kékkereszt Egyesület havonta tart kéthetes gyógyító alkalmakat 40-50 résztvevővel, a fennmaradó időben pedig utógondozó heteket, családos táborokat, gyermektáborokat szerveznek. Az intézmény vezetője, Németné Balogh Katalin gyűjtésében és szerkesztésében most olyan emberek élettörténeteit olvashatjuk, akik megszabadultak az alkoholfüggőségtől és Istenhez térve új életet kezdtek.

„Bizonyságtételük legyen először biztatás arra, hogy ma is szabad vállalni őszintén Isten előtt az alkohollal vagy más szenvedéllyel, depresszióval kapcsolatos gondjainkat. Másodszor, biztasson minket rászorulóként vagy hozzátartozóként a segítség kérésére. Harmadszor, indítson arra a hitre, hogy Isten szeretete ma is gyógyulást ad a szenvedélybetegségből. Negyedszer, legyen kopogtatás a gyülekezetekhez tartozó testvéreink szívének ajtaján barátaink befogadására.” (Részlet Németné Balogh Katalin előszavából)