A Kálvin Kiadónak ez a kis könyve olyan témát jár körül, amiről nem szoktunk beszélni, de amivel a keresztyén segítő szakmabeliek időnként találkoznak. Azzal, hogy sok emberben a hit nem felszabadítóan hat, nem tudnak örvendezni a megváltottságuknak, hanem a fenyegető, büntető istenképük nyomása alatt szoronganak, az énképük mélyen negatívvá válik, és az emberi kapcsolataikban görcsökkel, gátakkal küzdenek. Az ekkleziogén neurózisokról írva a könyv idézi Tilmann Moser emlékiratait, amelyben a szülők viselkedéséből a gyermekekre ható „istenmérgezésről” beszél. Egy labilisabb karakter talaján a bűntudati szorongások akár pszichiátriai megbetegedés formáját is ölthetik, elemzi a könyv. Olyan példákról is szól, amikor a hit útján elindult ember elfordul Istentől, de hamarosan valami pótlékra van szüksége, s ilyenkor beleveti magát valamilyen „pörgésbe”, aktivitásba, s akár függővé válik.
A könyv a problémafelvető gondolkodást bátorítja, de a kiutak megkeresésében az olvasónak a Biblia talaján állva kell mérlegelnie a bemutatott németországi példákat.
Komlósi Piroska