Hajdú Zoltán Levente református lelkipásztor Előtted, Uram… – Imádságok című könyve tavaly jelent meg a Kálvin Kiadónál. A könnyen forgatható, egy kisebb táskában vagy egy nagyobb zsebben is elférő kiadvány hatvannégy verses imát tartalmaz.
A témák és tartalmak is azt mutatják, az ember önmagában milyen gyenge és esendő, az Úristen bűnbocsátó szeretete és kegyelme pedig mennyire végtelen. A szerző nem szégyelli bevallani, hogy a hit dolgaiban még egy lelkipásztornak is vannak harcai. Így válhat bátorítássá például az Éltető kegyelem című ima mindazoknak, akik kétségek között vergődnek.
Uram, megváltó Krisztusom!
Az életem, a hitem tele van
valami különös emberi kettősséggel.
Kereslek, és boldog vagyok,
amikor rád találok, amikor rám találsz
előled és önmagam elől rejtőzködő
mindennapjaimban,
de látod, milyen kétségek gyötörnek,
emésztenek ugyanakkor engem.
Félelmek és fájdalmak környékeznek,
gyengeség vesz erőt rajtam,
testi és lelki értelemben egyaránt.
Vergődök, csak vergődök ebben a kettősségben –
nélküled.
Kérlek, Uram, ölelj át, emelj fel, fogd meg a kezem!
Szereteteddel békíts meg önmagamban,
békíts meg önmagaddal és önmagammal.
Indíts el, mutass nekem utat, vezess!
Add, hogy a rád talált hit bizonyosságában járva, élve
mindenestől, aki vagyok, aki melletted, veled lehetek,
dicsőítselek és áldjalak téged!
Ámen.
Ahogyan Steinbach József, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke a könyv ajánlójában írja: „Ezek az imádságok egyben verses meditációk is, egy-egy bibliai igét »magyarázó« áldott reflexiók, nyolc csokorba szerkesztve: a mélységet és őszinte indulatokat megvalló ember az Úrhoz igyekszik, hogy Krisztus közelében átélje a 18. zsoltár magaslatát, megtapasztalva a valóságos célokat és távlatokat, melyek nyomán azután Krisztussal éli meg a hétköznapokat, az ünnepeket és a közösségi lét megannyi formáját.”
Emlékezet
„Emlékezzetek csodatetteire…” (Zsolt 105,5)
Látod, Uram, mennyit panaszkodunk!
Szidjuk önmagunkat, szidjuk a másik embert.
Bosszankodunk, méltatlankodunk,
elégedetlenkedünk.
Pedig hányszor könyörültél már rajtunk!
Hányszor bebizonyítottad már kegyelmedet!
Hányszor mentettél már meg bennünket,
– legtöbbször önmagunktól…
Add, hogy tudjunk emlékezni csodáidra,
amelyekkel csendben végigkísérted eddigi életünket!
Add, hogy meg tudjuk köszönni,
hogy ahová nélküled jutottunk,
te még ott sem hagytál magunkra minket!
Ámen.
Imádság. Van, akinek könnyen megy, van, aki küszködik a szavakkal. Aki nem tudja, hogyan is induljon el e téren, bátran vegye kezébe Hajdú Zoltán Levente lelkipásztor könyvét.
Boda Zsuzsa
Evangélikus Élet 2012. március 11. szám
Kevesebb
Reformátusok Lapja 2012/45. szám
A Magyarországi Református Egyház 1992-ben alapította könyvkiadóját, a Kálvin Kiadót. A huszadik évfordulón az eltelt két évtizedre egy-egy jellegzetes, értékfelmutató, hitgyarapító könyv felidézésével emlékezünk – a Kiadó segítségével.
Hajdú Zoltán Levente szóládi lelkipásztor imádságainak gyűjteményét adta kézbe a Kálvin Kiadó. Egyházunkban nagy történelmi hagyománya van az imagyűjtemények közreadásának, és e mindennapi használatra szánt könyvecskék jelentősége szinte felmérhetetlen. Különösen igaz ez olyan nyomorúságos történelmi időkben, amikor a Biblia mellett az énekeskönyv és az imakönyv szolgáltatta a lelki táplálékot az üldöztetések, lehetetlen körülmények, egyéni és közösségi próbatételek között lévő református keresztyén gyülekezetnek és embernek. Így nyitjuk ki mi magunk is nagyszüleinktől vagy még régebbről örökölt imakönyveinket, hogy adott élethelyzetünkben szavakba öntsük lelkünk fohászait. Sajnos az Incze Gábor (1898–1966) által elkezdett kutatást senki sem folytatta. A tudós lelkipásztor 1931-ben megjelent könyvében a 16–17. századi magyar református imádság forrásait, példáit és jelentőségét vizsgálta meg, de beláthatjuk, hogy a téma sokkal nagyobb figyelmet igényelne.
Hajdú Zoltán Levente könyve folytatja a nagy elődök példáját, és hozzájuk hasonlóan egyedi hangjával gazdagítja a vele együtt imádkozó kortársakat. A kiadvány valóban gyűjtemény, hiszen a szerző a Reformátusok Lapjában rendszeresen megjelent imádságaiból válogatta össze kötetét. Mondhatnánk azt is, hogy az élet szerkesztette a művet. Témáit tekintve nem klasszikus imádságoskönyvről van szó, hiszen az imádságcsoportokat tömörítő főcímek az utólagos szerkesztés alkalmával fogalmazódhattak meg. A verses formába szedett fohászok az Úristennel, a Bibliával, az Anyaszentegyházzal együtt élő, érzékeny emberi lélek mélyről feltörő reflexiói, amelyek konkrét kiváltó oka vagy motívuma természetesen rejtve marad az olvasó számára. Az imádságokat olvasó, azok felett elgondolkodó útitárs elmélyedve indul el a szerzővel a bibliai gondolatok, utalások felfedezésének izgalmas útján, hogy egy-egy szentírási szakasz hogyan húzódik meg jelzés nélkül néhány szó vagy sor mögött. Az előszót író Steinbach József dunántúli püspökkel együtt mondhatjuk, hogy magaslatokra vezető ösvényre hív a gyűjtemény.
A kezünkben tartott kötet mutatja, hogy az imádságnak több formája is lehet. Itt inkább az egyén elcsendesedéséről van szó, ahogyan az egyes szám első személy néhány helytől eltekintve végig meghatározza a fohászokat. A könyv kivitelezése igényes és ötletes, hiszen a csengersimai református templom kazettái alapján készített, stilizált illusztráció végig figyelmeztet: hitfolyamatban emeljük ma lelkünket az Úrhoz.
Pap Ferenc
Kevesebb
