Bordó borító, ujjlenyomatot idéző illusztráció a fedőlapon – Mészáros Márta grafikusművész munkája. Éppen egyszerűségével hív meg a találkozásra. Aki látta már a sorozat előző darabját, a 40 napot, felismerheti a hasonlóságot a két kötet megjelenése között. Ahogyan az előző kötet zöldje és e mostani bordója egymás komplementerei a színkörön, úgy a böjti és az adventi idő is egymást feltételezi és tükrözi az egyházi évben.

Az egyházi év az élet körforgásának szent tere. A Jézus életéhez kapcsolódó események átvisznek bennünket a saját életünk állomásain. Sokszor az öröm tölt be egészen, és nehéz elképzelni, hogy ezen az érzésen kívül még valamire szükségünk lehet.
Mások számára az adventi, karácsonyi készülődés lelki terhek hordozását jelenti. Ez néha reménytelennek tűnik. A nehézségek, a tehetetlenség, fájdalom, reménytelenség sokszor teljesen kitölti a gondolatainkat, és el sem tudjuk képzelni, hogy a fájdalom ajándékokat rejt. Nehéz így ünnepelni, mert az ünnepek évfordulói közelebb visznek az elmúláshoz.
Aki az ünnepek világítótornyai között hajózva éli a hétköznapjait, az megtöri az idő könyörtelen, kérlelhetetlen múlását. Az idő a mulandóság rendjére emlékeztet. Ebből a kíméletlen egykedvűségből emelnek ki az egyházi év ünnepei. Rámutatnak egy másfajta időre: Isten kegyelmes jelenlétének idejére.

Jézus születésével új időszámítás kezdődik. Jézus, az Isten Fia, a nem emberi akaratból született. Az evangélium egy helyen sarokkőnek nevezi. Ez a sarokkő megakasztotta a világ, az elmúlás rendjét. Megállította ezt a reménytelenül forgó sorskereket, amelyet mind­annyian görgetünk. Fogantatása, születése, éle­te, halála valósággá teszi az Isten szeretetének rendjét. Ez a kegyelem, a megváltás rend­je. Ez a rend gyógyít.
Fekete Ágnes áhítatoskönyve tagolja Is­ten gyógyító rendjének idejét. A könyvecs­ke minden adven­ti napon egy igével vár­ja az olvasót. Aztán a bibliai üzenetre fókuszálva teljesen hétköznapi nyelven, egyszerű szavakkal fejti ki a Szentírás legmélyebb üzenetét. A mindennapi élet bárkivel előforduló eseményei a szerző számára Isten szeretetteljes cselekvésének csatornái. Néhány hétköznapi mondattal elénk tárja az eseményt, majd a két mondat közötti lélegzetvételnyi szünetben – mintha színházban járnánk – eltűnnek a mulandóság díszletei, és máris Isten örökkévaló tervének háttere előtt találjuk magunkat. Minden ugyanúgy folytatódik, mégis megnyílik az örökkévalóság tere, és az élet apró eseményeire más lencsén keresztül tekinthetünk. A rövid áhítatok a személyes valóságon keresztül visznek közelebb a mennyei jelenléthez.
Az advent napsza­ka a hajnal. Már világosodik, de még nem kelt fel a nap. Tökéletes idő az imádságra. Az imádság a Szentháromság Istennel töltött bensőséges idő. Ez a csend ideje. A megüresedés, a vágyakozás ideje. Ilyenkor sem­mi másra nincs szükség, csak ar­ra, hogy Isten és én együtt legyünk. Az időmet adom neki, ő pedig szeretetének titkaiba vezet be. A 4 hét áhítatai úgy illeszkednek a mindennapok bibliaolvasásához, hogy közben nem tolakodnak, nem viszik a figyelmet más irányba. Az egyszerű mondatok ott tartanak az Ige mellett, és rávilágítanak a kérdésre: mit várok valójában?
Aztán, ahogyan Mária, úgy fogadhatom be az újat, amit Isten a Lelke által készít bennem, és ami éppen a várakozás idejében teljesedik ki.

Sebestyén Katalin
Reformátusok Lapja 2015/47.