Több felekezethez is köthető, fiatal kortárs zeneszerzők műveiből épül fel a Reménykedve várjuk című, kórusoknak szánt kötet. A bibliai tematikán és a zeneszerzők fiatalságán kívül mi az, ami összeköti, kötetté formálja ezeket a műveket?
A gyűjteményben szereplő rövid tételek az evangéliumi motetta sok évszázadra visszanyúló műfajába tartoznak. Általa lényegében az igehirdetéshez kapcsolódó bibliai szakaszokat zenésítik meg szerzők. A kötet célja az volt, hogy az istentiszteleten használható, az igehirdetésekhez kapcsolódó darabokat adjunk a gyülekezeti kórusok kezébe. A motetták tehát egyfajta zenei prédikációk.

Hogyan választották ki, hogy mely igeszakaszokat zenésítenek meg?

Korábban kapcsolatba kerültem Bencze Gábor evangélikus egyházzenésszel, ő kért fel egy könnyebb, amatőrök számára is megvalósítható kórusmű írására. Miközben írtam a darabot, megtetszett az ötlet: lehetne több hasonlót is készíteni. Eszembe jutott a Bódiss Tamás református egyházzenei vezetővel folytatott korábbi beszélgetésem is. Ő arra figyelmeztetett, hogy nincsen sok, gyülekezetek számára is használható kortárs egyházzenei darab. Ez vitt ahhoz az ötlethez, hogy egybegyűjtsük a kötetet. Örülök annak, hogy ez egy ökumenikus szerzőket felsorakoztató gyűjtemény lett. A szövegkönyv összeállításában, a válogatásban Bencze Gábor egyházzenész és Koczor Tamás lelkipásztor segített. A Kálvin Kiadóval Bódiss Tamás vette fel a kapcsolatot. Igazi csapatmunka volt.

A szerkesztést viszont Ön végezte. Milyen gondolatot követve szerepelnek a motetták a gyűjteményben?

Érdekes, hogy két tartalomjegyzéket is magában foglal ez a kötet. Az egyik az igehelyek szerinti csoportosítás alapján mutatja az egyes darabokat. Ez főleg a karvezetőknek, igehirdetőknek adhat támpontot. A másik tartalomjegyzék betűrend szerint, a szerzők nevei alapján állítja sorba a műveket, végül így is követik egymást a darabok. Fontos szempont volt a rendezés folyamán, hogy olyan zeneszerzők műveit szerepeltessük, akik maguk is elkötelezettek az egyházzene iránt, tartozzanak bármelyik felekezethez is. Andorka Péter nyitja a sort, aki egyébként katolikus, őt követi Brandenburg Ádám református zeneszerző. Három motettát is találunk tőle. Bucz Magor, aki mind a katolikus, mind a református egyházban otthonosan mozog, két művet komponált a kötetbe. Dobos Dániel, Dobszay Meskó Ilona és Horváth Márton Levente katolikus szerzők művei után végül a református Kecskés D. Balázs, azaz az én műveim zárják a sort. Sokat gondolkodtunk a sorrenden, először próbáltunk kevésbé mechanikusak lenni, hogy az alkotók nevei betűrendben álljanak egymás után, de végül nem találtunk jobbat.
Reménykedve várjuk, motettagyűjtemény, Kecskés D. Balázs
Reménykedve várjuk..., a motettagyűjtemény a Kálvin Kiadótól rendelhető meg

Négy szöveg kettős megzenésítést is kapott. Mi lehet ennek az oka?

Egyszerű a magyarázat: amikor megkaptuk a kész szöveggyűjteményt, mindenki választhatott, és volt, amelyiket többen is választották. Arra jutottunk, hogy ez nem gond, sőt annál érdekesebb, mert össze lehet hasonlítani, ki hogyan nyúl egy-egy szakaszhoz, hogyan dolgozza fel.

Milyen egyedi hangot, stílust hoz be a hét szerző a kötetbe?

Mindegyik szerző már kiterjedt kórusrepertoárral rendelkezik, tehát van tapasztalatuk a műfajban. Úgy látom, mindannyian arra törekedtünk, hogy énekelhetők, előadhatók legyenek az általunk írt darabok, a gyülekezeti tagok könnyebben tudjanak hozzájuk kapcsolódni. Ha valaki meghallja, hogy kortárs zene, talán megijed, de mindenkit biztosítok, nem olyan darabokra kell számítani, amelyek megtanulása nagy megerőltetésükbe kerülne a gyülekezeti kórusoknak. Aki figyelmesen vizsgálja a gyűjtemény darabjait, kapcsolatot, folyamatosságot fedezhet fel a korábban született, jól ismert kórusművek nyelvezetével, kóruskezelésével, egyszersmind az egyes szerzők különböző személyiségjegyei, stílusa is átjárja az egész kötetet. Összességében szembetűnő, mennyire változatos anyag gyűlt össze. Például Dobszay-Meskó Ilona egyik tétele érdekesen ötvözi a gregorián dallamok szabadságát a mai kórusnyelvvel. Az egyik szólam egy, szinte ritmus nélküli hosszú dallamot énekel, miközben a többiben kitartott hangok szólnak. Ez az egyházi énekkarok számára talán nem a legevidensebb típusú kórustechnika, és nem teljesen szabad, hiszen meg vannak határozva az időtartamok. Összességében érdekes, különleges pulzálása, légzése van a motettának.

Saját példát is hozhat. Kíváncsi volnék, ön zeneszerzőként hogyan kezeli a kórusokat.

Nekem is vannak már korábban született kórusdarabjaim, elsősorban arra törekedtem, hogy minél könnyebben elsajátítható mű szülessen. Alapjában véve sok mindenben hasonlóan jártam el, mint egyéb műveimben. A feldolgozott szövegekből mindig szívesen ragadok ki egy-egy részletet, és azokat igyekszem leginkább kidomborítani. Tehát nem annyira azzal foglalkozom, hogy egy egész verset vagy a hosszabb szakaszt szóról szóra bemutassam, inkább a részletek megvilágítására törekszem.

Ön a Budapest-Fasori Református Egyházközség tagja, beszélgetésünk előtt azt is elárulta, a gyülekezet kamarakórusát felesége vezeti. Melyik darab tanulásával indítanak majd, amikor előveszik a motettagyűjteményt?

Talán van egy kis részrehajlás a feleségemben, mert az egyik általam komponált művet már elkezdték tanulni, bár még nem hangzott el koncertszerű formában. Kis kórusuk nemrég alakult meg, és még a növekedés, fejlődés fázisában jár, eddig nem volt koncertjük, de biztos vagyok benne, hogy amikor közönség elé állnak, ebből a kötetből több mű is elhangzik majd.

Balogh-Zila Teodóra cikke a reformatus.hu portálon jelent meg.