A Kálvin kiadónál három novellaválogatás is megjelent az utóbbi években. Kettő (Karácsony ideje, Húsvét közelében) az egyházi évhez kapcsolódik, az Ideje van az olvasásnak a reformáció öt évszázadának állít rövidprózai emléket. Közös ezekben, hogy mindhárom kötetet Bölcsföldi András, református lelkipásztor szerkesztette. Vele beszélgettünk arról, hogy mi a kötődése az olvasáshoz, a szövegekhez, hogyan használja az irodalmat lelkigondozói munkájában, és hogyan viszik közelebb a fiatal olvasókat önmagukhoz és a Bibliához.

– Honnan hozod a könyvek, az irodalom szeretetét?

– Az olvasás szeretetét a szüleimnek köszönhetem, édesapám lelkész volt, édesanyám pedig magyar-történelem szakos tanár, otthon, a seregélyesi parókián nagyon sok könyvünk volt. Így visszatekintve érdekesnek találom, hogy a 70-es, 80-as években, egy falu nem volt lemaradva semmilyen módon egy várostól, a szüleim a kortárs írókat – köztük például Esterházyt – olvasták, több irodalmi folyóiratot is járattak: a Nagyvilág és a Látóhatár mellett a Vigíliát is megrendelték, olvasták. Mondani szokás, hogy az olvasás szeretetéhez a mozdulatok is elvezetnek, én gyermekkoromtól kezdve láttam, hogy szüleim könyvet emelnek le a polcról, és olvasnak, így hát mi is olvastunk a bátyámmal egész kiskorunktól kezdve. Emlékszem, hogy az édesapám sokszor mondogatta, hogy olvassam el a József és testvéreit, sokáig nem vettem rá a magam, de egyszer eljutottam az életemnek egy olyan pontjára, amikor elővettem és elolvastam.

– Az olvasó ember nehezen tudja magában tartani szenvedélyét az olvasás iránt, meg kell osztania másokkal. Te hogy vagy ezzel, kikkel osztod meg könyvélményeidet?

– A teológián lelkipásztorként találkozom a diákokkal, szoktam tartani szemináriumot is, azok rendre az olvasással kapcsolatosak. A legutóbb meghirdetett „olvasós” kurzusra számomra is meglepő módon 18-an iratkoztak be. Az első alkalommal feltettem a kérdést, hogy miért jelentkeztek ide, hogyan kapcsolódnak az olvasáshoz; 14-en azt mondták, hogy szeretnek olvasni. Nagyon meglepődtem ezen, mert az utóbbi 10-15 évben úgy láttam, hogy egyre kevésbé olvasnak, különösen klasszikus irodalmat a fiatalok, sok mindent talán olvasgatnak még, de a könyvolvasáshoz szükséges fókuszált figyelem, és az olvasáshoz kapcsolódó élmény már nincs meg. A szemináriumon öröm volt látni, hogy a találkozásaikból ezekkel a regényekkel, kisregényekkel milyen jó előadások és beszélgetések születtek.

– Látsz összefüggést az olvasni szerető teológusok és aközött, hogy a protestáns hagyományban a bibliaolvasás értékként, belső motivációként ott van a mindennapjaikban?

– A reformáció egyházában hagyományosan a középpontban van Isten igéjének, a Bibliának a rendszeres tanulmányozása. A Bibliaolvasó Kalauztól kezdve, az applikációkig nagyon sok olyan eszköz van már, ami segíti az olvasást. Tavaly az élő ige éve volt a református egyházban, ekkor is rendszeresen előkerült az a gondolat, hogy a Biblia olvasása az Istennel való kapcsolattartásnak, és egyáltalán a hitnek egy nagyon erős alapja. Ennek ellenére azt gondolom, hogy a rendszeres bibliaolvasás és a szépirodalom olvasása között sajnos nem olyan erős az összefüggés. Találkoztam az elmúlt években olyan diákkal is, aki azt mondta, hogy az érettségi óta nem olvasott semmit a Biblián kívül, ami megdöbbentett. Viszont az egyetemista létforma az olvasást a középpontba helyezi, még ma is több száz oldalnyi szakirodalmat kell elolvasni egy-egy vizsgára, ami nem kevés olvasást jelent.

– Ehhez képest a szépirodalom fellélegzés lehet…

– Igen, én is ezt gondolnám, de náluk már nem így van. Elfáradnak, és nem az a kikapcsolódás, hogy olvasnak, inkább megnéznek egy filmet vagy sorozatot.

– Lehet, hogy a novellák – témáik és rövidebb terjedelmük okán – alkalmasabbak arra, hogy a fiatal olvasókat rávegyük az olvasásra?

– Nagyon szeretem ezt a műfajt, pont a tömörsége miatt könnyen lehet olvasni, ráadásul hatással is van az emberre. Könnyebb is ezekkel elérni a fiatalokhoz, arra már nincs igény, hogy egy egész könyvet végighallgassanak, de a rövidpróza működik.

– Amikor novellát válogatsz, akkor vannak speciális szempontjaid? Szempont például az, hogy ezeknek valahogy a Bibliához kell kapcsolódniuk?

– Két kortárs novellaválogatást minden évben elolvasok: a Körképet és Az év novelláit. Általában van 3-4 olyan szöveg, ami felkelti az érdeklődésem, ezeket magam számára elteszem. Például a Húsvét közelében című novelláskötetbe is válogattam olyat, amivel ezekben találkoztam először, nagyon megtetszett, és idevalónak gondoltam.
A Művészetek Völgyében volt egy érdekes kezdeményezésünk a novella-szekér. Egy Sánta Ferenc novella után az Isten a szekéren címet adtuk a programnak.77 magyar novellát válogattunk ki, és ezeket egy szekéren olvastuk. Mivel kevesen fértek fel a szekérre, egy-egy felolvasás mindig egyfajta intim közeget adott, de volt olyan is, hogy egy embernek olvastuk, ami még személyesebbé tette a találkozást.
A novellák válogatásának három szempontja volt. Az egyik, hogy találjunk olyan klasszikus novellákat, amelyekben valamilyen üzenet volt, de nem volt benne direkten Isten-kérdés. Egy másik csoportja a novelláknak valamilyen nagy teológiai, etikai vagy erkölcsi kérdés köré épült vagy Istennel összefüggve, vagy attól valamennyire függetlenül. A harmadik rétege, csupán körülbelül az egyharmada a 77 novellának, volt olyan, ami valamilyen módon egyházi, vagy Isten-kérdést vetett fel.

– Három novelláskötetet is összeállítottál a Kálvin Kiadó számára. Kíváncsi lennék, hogyan születtek ezek a kötetek, és milyen visszhangjuk volt.

– Mindhárom másként született és más-más a sorsuk is. Nagyon sok karácsonyi novellaválogatás van a piacon… A Karácsony ideje szerkesztésekor 10-12 kötet közel 300 novelláját olvastam végig. Rá kellett jönnöm, hogy ezeknek a nagy része teljesen használhatatlan szöveg.

– Milyen értelemben?

– Irodalmilag nagyrészt jó szövegek, de egyházi irodalmilag nem azok. Érdekes volt látni, hogy a karácsony kapcsán hogyan került elő az összes frusztráció, nyomasztó volt olvasni ezeket. Olyanokat kellett találnom, ami valahogy a karácsony örömhírére reflektál. Jól sikerülhetett a válogatás, hiszen 2012 óta több kiadást megért, és egyre nagyobb példányszámokban adta ki a kiadó. Az olvasói visszajelzések is pozitívak, külön öröm, hogy használják. Van, akik az adventi időszakban olvassák esténként, mások a gyülekezetben bibliaórán vesznek elő egy-egy történetet.
A reformáció 500. évfordulójára megjelent Ideje van az olvasásnak válogatás azért érdekes, mert bár fél évezredes történeti távlatot jár be a kötet íve, fontos szempont volt, hogy legalább 5-6 kortárs, élő író novellái is benne legyenek. Olyan különleges novellákra akadtam a válogatás közben, amiről soha nem hallottam, beleakadt a hálómba például egy gályarab prédikátorokról szóló novella. Ezek a szövegek, szerintem nemcsak irodalmilag, de történelmileg is nagyon izgalmasak.
A legfrissebb kötet, a Húsvét közelében esetében pedig azzal a problémával szembesültem, hogy sokkal kevesebb novellából lehetett válogatni.

– Ezért tolódik ki a válogatás egészen Pünkösdig?

– A koncepció az volt, hogy a karácsonyi és a húsvéti kötet az egész egyházi évet lefedje. Így a Karácsony ideje adventtől vízkeresztig tart, az utolsó három novella már a húsvét felé tekinget. A Húsvét közelében itt veszi át a stafétát, kicsit visszatekint még a szilveszterre és a farsangi időszakra és elnyúlik egészen pünkösdig. Ez tehát egy hosszú időszak, de nem volt annyi jó novella. Viszont ami volt, az meg nagyon jó volt. Az egyik ilyen érdekesség a Kalocsai Passió, amit olyan valaki írt, aki börtönben volt az 50-es években. A női börtönben megélt passió élményét írja meg. Később Amerikába kikerült a család, és onnan jelezték, hogy van egy ilyen történet, aminek ez az első publikációja. Ez egy nagyon szép történelmi visszaemlékezés, de maga a novella is egy nagyon szép történet. Külön öröm számomra, hogy Visky András Látogató című novellája bekerült a válogatásba, még mielőtt a Kitelepítés című kötetében újra megjelent volna.

– Van tervben újabb novelláskötet?

– Van 20-25 számomra különösen kedves novella, melyeket külön is válogattam, ezek szerintem a legjobbak. Ezeket nemcsak olvasni jó, hanem érdemes lenne edukációs céllal egy válogatott kötetben kiadni. Minden novellához kapcsolódna pár gondolat, és kérdések, amelyek beszélgetéseket indíthatnak el. Az idei év a református egyházban az ifjúság éve, ami talán alkalmat adhatna arra, hogy megjelenjen.


Pompor Zoltán interjúja a KönyvHét online újságban jelent meg 2025.03.31-én.

Bölcsföldi András (szerk.): Húsvét közelében. Magyar írók novellái böjttől pünkösdig
Kálvin Kiadó, 176 oldal, 2500 Ft