A világ tele van Istennel – Farkas József három igehirdetés-sorozata
„Jézus Krisztus egész története az a kötélhágcsó, amin le lehet ereszkedni Isten mélységeibe, és a Szentlélek lámpása az a világító segítség, amelyik ebben a mélységben eligazít minket” – olvashatjuk a Farkas József három igehirdetés-sorozatát tartalmazó, A világ tele van Istennel című kötetben, amely idén jelent meg a Kálvin Kiadónál.
Bővebben
Az 1914-es születésű Farkas József református lelkipásztor tanulmányai és segédlelkészsége után, 1948-ban lett a Gyulai Pál utcai gyülekezet – hivatalos nevén a Budapest-Klauzál téri Református Egyházközség – lelkésze, ahol haláláig szolgált. A Gyulai Pál utcai gyülekezetben teljesedett ki teológiai és gyülekezetformáló tevékenysége, és közben a Reformátusok Lapjába is írt. Rövid időre egyházkerületi főjegyző is volt. 1987-ben vonult nyugdíjba, de haláláig hirdette az örömhírt. 1999. december 25-én, a karácsonyi istentisztelet előtt halt meg.
Döbbenetes, hogy Farkas József hatalmas igehirdető életművének szinte minden darabja legépelve, általa javítva, átnézve, véglegesítve rejlik a hagyatékban, hártyapapírokon – írta a most megjelent könyv végén, tanulmányában Steinbach József dunántúli püspök, aki a Magyar Református Igehirdetők sorozat egyik szerkesztője Fekete Károly tiszántúli püspök mellett. De nem ez az egyetlen sorozat, amelybe a könyv illeszkedik, Farkas József számtalan igehirdetése jelent meg az évek során más kiadásokban is. A lelkipásztor ötven éven át tartott evangelizációs sorozatokat, ahogy ő nevezte, „szellemi zarándokutakat”, ahol egy-egy témát járt körül az evangélium fényében.
Steinbach József már említett tanulmányában így fogalmaz: „evangelizációs sorozataiban a dogmatikai és egyéb bevett keretek túlfeszítése a legszembetűnőbb, ugyanakkor ezek a sorozatok igehirdetői életművének csúcsát képezik”. A világ tele van Istennel alcímének megfelelően három igehirdetés-sorozatot tartalmaz, melyek címei sorban: Kősziklára épített ház, Kicsoda szabadít meg engem? és Végső kérdéseink. Mindhárom rész öt-öt igehirdetést tartalmaz, amelyek a Szentírásból indulva egymásra épülnek.
A jelen kérdéseivel kell foglalkozni, a mai ember hétköznapi problémáira számára érthető nyelven kell megoldást adni, és közösen gondolkodva kell olvasni a Bibliát – többek között ezek tartoztak a lelkipásztor alapvetései közé, amelyek tetten érhetők a könyvben olvasható szövegekben is. Vádolták persze sokan Farkas Józsefet a Szentírás félreértelmezésével és sok minden mással is, de ahogy ő fogalmazott, a Biblia erdejében mindenki találhat olyan fütyköst, amivel a többieket jól fejbe verheti. Saját bevallása szerint ebből a játékból kereste a kiutat. És hogy sikerült-e? Gondolkodjon ezen mindenki a könyv olvasása közben, és utána, megbeszélve egymással, mert erre hív minket Farkas József is az igehirdetéseiben!
Farkas Józsefről többet olvashatnak, és meghallgathatják igehirdetéseit a tobbazelet.hu oldalon.
A Magyar Református Igehirdetők sorozatban a Kálvin Kiadó XX. századi igehirdetők prédikációiból készít válogatásokat, jelezve, hogy igehirdetői örökségük megőrzésre, továbbadásra érdemes, és a mai olvasóközönség számára is érthető és építő üzeneteket hordoz.
Ulicza Tamás recenziója megjelent a reformatus.hu oldalon 2022. november 23-án
Kevesebb
Ne redukáljuk magunkat!
Ha papíron találkozom egy valaha elhangzott prédikációval, az olykor még teljesebbé teszi a befogadását. Újraolvashatom egy-egy mondatát, bekezdését, a szoros olvasás után végigszáguldhatok a teljes szövegen, ceruzával széljegyzetelhetem a megértetteket és az olvasás közben támadt felismeréseket, továbbgondolásokat. Mindez élesztheti az istentisztelet-látogatás esetleg megcsappanó vágyát is.
Két puha fedelű, immár agyonfirkált könyvecskét tartok a kezem ügyében, a Kálvin Kiadó adta ki őket a Magyar Református Igehirdetők elnevezésű sorozatában. Prédikációskötetek, mindkettőt Steinbach József püspök válogatta egy-egy, életművét tekintve XX. századi súlypontú igehirdetőtől. Az egyikük: Boross Géza (1931–2010) teológusprofesszor, huzamosabb ideig budapest-törökőri lelkipásztor. Másikuk: Farkas József (1914– 1999), a Gyulai Pál utcai (Budapest-Klauzál téri) gyülekezet alapító lelkipásztora. Általában egyik nap az egyik, másik nap a másik könyvből töltekezem, a közvetlen bibliatanulmányozás mellett. Ezt a ritmust, megfigyeltem, az írja olykor felül, ha az átlagosnál szorultabb helyzetben érzem magam, vagy éppen valami olyan szellemi fickándozásra támad vágyam, amely igeközelben marad. Az első esetben Boross Géza Engem pedig betölt az Úr Lelke, a második esetben Farkas József A világ tele van Istennel című könyvét részesítem előnyben.
Boross Géza prédikációi a jelen merítésben jórészt vázlatosabbak, szikárabbak, Steinbach József utószavából (mindkét könyvben lebilincselő a püspöki tanulmány is!) megértem, miért. A gyakorlati teológiát oktató néhai professzortól sokszor valóban inkább prédikációvázlatok maradtak fenn, pontosan azért, mert az igehirdető kedvelte a kötetlenebb szószéki értekezést, azokról viszont ritkábban maradtak fenn felvételek. Még sincs az embernek hiányérzete, annyira az örök mondandók tárulnak elevenen a hívő szívvel olvasók elé. Itt az időnkénti vázlatosság is a megértés felé segít. Mint amikor a folyóparton sétáló a ködben meglátja egy hídkolosszus részleteit, és képzeletében kiegészíti a látványt a túlpartig és tovább.
Kedvencem a könyvben az úrvacsoráról szóló tizenegy (!) részes sorozat. Ezekre a sákramentumunkról szóló értekezésekre felfűzi a hitünk számtalan lényegi elemét. Azt olvashatjuk egy helyütt, a magán-, illetve a magam-módján-keresztyénség ellenében: „A gyülekezet nem »olyan, mint a test«, hanem Krisztus valóságos teste. Ha pedig ez így van, akkor könnyű megvilágítani, miért nincs egyéni táplálkozás. Azért, mert ha a kezemet akarom táplálni, a lábamat is táplálom. A kéz nem mondhatja, most csak én eszem, a lábam majd egyen később, máskor.” Milyen buzdító sorok, hát még ha valaki gyülekezeti viszályt él át keresztyén közösségében, és távol maradna e sákramentumtól, holott az – Boross egy találó metaforája szerint – „Isten szeretetének transzparense”.
Bevallom, Farkas József prédikációiba enyhe előítélettel készültem elmerülni. Nem azért, mert Boross Géza szinte mérnöki precizitású kifejtéseihez képest első pillantásra csapong, hanem mert köztudomásúlag fesztelenül hozza szóba eretnek, ateista, illetve nem bibliai hitű gondolkodók némely tézisét is. Azonban azt kellett tapasztalnom, hogy összességében mindezt az Ige magyarázatának a szolgálatába állítja. Még ha lelkesen említi is Freud, Jung pszichológiai kategóriáit, sosem állítja Farkas József, hogy a Logosz, a pneuma vagy éppen a kegyelem megfeleltethető bármi egyébnek. „Még ezt a jungi képletet is korrigálni kell – írja a Freudot jó irányban meghaladó pszichológusról. – Igaz, hogy ablak nyílik a tudatalattinkban az egész emberiségre, de lehet antennát tenni az ablakba ott bent, a mélységben. […] amelyik a szellemieket, a pneumát, a dzoét veszi, veheti.”
Farkas József ugyanabban az igehirdetésben emlékezetesen arra buzdít, ne redukáljuk magunkat testre, testi életre, se a Bibliát ne redukáljuk úgy, mintha abban csak nagyszerű vallásos meg erkölcsi igazságok volnának...
